A reflektív írás értéke a lelki jóllét szempontjából

Olyan társadalomban élünk, amely megszállottja a termelékenységnek, legyen az közösségi vagy egyéni, és amelyben egy ember értékét gyakran azzal arányosan mérik, amennyit létre tud hozni. Papíron ez ésszerű gondolatmenetnek tűnhet, a gyakorlatban azonban azzal fenyeget, hogy elfeledtet velünk valami alapvetőt: nem mindennek, amit teszünk, kell feltétlenül termelékeny célt szolgálnia.

Könnyű ezt mondani, igaz? és mégis odaülünk egy üres lap elé és.. semmi, nem tudjuk, mit mondjunk, hogyan mondjuk, és mindenekelőtt: ha valaki elolvasná, mit gondolna minderről?

A personal journaling épp erre való, tudatosságot is elősegít. Leírni azt, amit éppen gondolunk vagy érzünk, arra kényszerít, hogy megálljunk és figyeljünk a jelen pillanatra.

Egy másik előny: hogy képesek legyünk ismétlődő mintákat és viselkedéseket felismerni.

Újraolvasva azt, amit írtunk, észrevehetünk negatív gondolatokat, helyzeteket, amelyek stresszt okoznak nekünk, vagy éppen ellenkezőleg, azokat a dolgokat, amelyektől jól érezzük magunkat. E minták közül némelyik a mindennapi életben talán nem szembetűnő, és csak akkor válik könnyen érthetővé, ha a megfelelő időt szánjuk a saját énünkre. Hogy ez mennyi, azt előre lehetetlen tudni; az írás arra is szolgálhat, hogy rájöjjünk, nem vonz minket, vagy hogy a tudatosságot olyan módon is elérhetjük, amelyet addig nem mérlegeltünk.

A Wattle ebből született, hogy lehetőséget adjon belevágni egy olyan írásba, amely privát marad, ahol a nyelvtani hibák, a zavaros mondatok és a nehéz elme nem hiba, hanem az első lépés ahhoz, hogy a holnapi énünket olyanná formáljuk, amilyenné szeretnénk.